Amerikába Jöttem

S1E3: a világ tényleg kicsi!

Hungarians United

2019. május 04. - ambajottem

Üdvözöllek újra, olvasóm!

Rettenetesen jó napon vagyok túl. Amellett, hogy vége az iskolának, és már csak a finals week van hátra, rájöttem, hogy nem is akkora madárság ez a blog. Összehozza a magyarokat...

Ugyanis két napja egyszer csak felvillant a telefonom egy Facebook értesítést kijelezve. Ismerősnek jelölés. Barna, hosszú haj, kék szem. Rettenetesen magyar név. Tizenakárhány közös ismerős. Na jólvan, akkor megnézzük, ki ez a Hölgy. Ez eddig oké. De ahogy megnéztem jobban, nem hittem a szememnek...

"Itt tanul: University of Missouri - Saint Louis". Hát ezt esküszöm, hogy nem hiszem el. Tudni illik ugyanis, hogy az UMSL körülbelül 15 percre van a sulimtól. Megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen (Viktorral, persze) aki a semmi közepére költözik.

Szóval van még egy magyar itt. Nem is kellett sok, rá egy napra már meg is volt beszélve a hármunk találkozója. Említett hölgyünknek van személygépkocsija, szóval könnyebb volt a mozgás. Ma, azaz péntek dél körül taliztunk a Spellmannben (Lindenwood egyik központi része, ahol az egyik étkező is található). Magyar hang, aki nem a Saci (a Lindenwood-i magyar triumvirátus harmadik csúcsa) és nem a Viktor. Ne tudd meg, hogy mennyire jó érzés és élmény volt.

E végzős, kosaras hölgytől megtudtuk, hogy a blogon keresztül talált meg minket. Ugyanis gimis barátom és a legnagyobb kosaras akit ismerek a húga után, Aho Nina, aki a Duquesne University D1-es csapatában kosarazik, közös ismerősünk, és megosztotta az oldalt. Shout out to Nina!!! 

És hogy miért is kicsi a világ? Kiderült, hogy van még egy magyar, egy teniszes, aki amikor itt játszottak nálunk, találkozott a Sacival. Indirekt ismeretség. Első bulink, amikor betekintést nyertünk a híres-neves frat party világba, egy UMSL-es buli volt. 2018 szeptembere... A feljebb említett két magyar ott is ott volt. És még csak nem is tudtunk egymásról!

Mint kiderült, a leányzó kb. 10 percre lakik Viktortól otthon, Magyarországon. Kiderült, hogy brother from another mother-om, Danika is alatta járt általánosban. Az meg csak a ráadás, hogy Dani anyukája volt a tesitanárja. 

Az egyetemen történő körbevezetés után szerepcsere, majd mi jártuk be az UMSL-t. Parádés egy iskola. Főleg a housing. Négy fős, apartmanszerű lakások. Konyhával. Már meg is van beszélve egy magyaros kajakészités. Gordon Ramsay visszatér a porondra, és olyan gulyást csinál, hogy azonnal Bocuse d'Or különdíjat kap. Az egyetem után a Delmar Loop volt a cél. Ezt leginkább a Váci utcához és a Vörösmarty tér környékéhez tudnám hasonlítani. Egy utca tele étteremmel, bolttal, bárral, szórakozóhellyel. Ide egy eléggé gettós környéken át vezetett az út. Nem mondom hogy veszélyesnek tűnt, de a Hős utca ahhoz képest gyermekmegőrző. Egészen bíztató, amikor a kocsi melletted tele van golyónyomokkal. De a lényeg, hogy élünk. 

Szóval, kedves olvasó, a világ kicsi. Mi, Magyarok mindenhol ott vagyunk. Mindenhol IS! Meghódítjuk a világot.

Hungarians United. 

A bejegyzés trackback címe:

https://ambajottem.blog.hu/api/trackback/id/tr7414803716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.