Szia kedves olvasóm!
Most csak az elején szólítalak meg. Ez egy eléggé szubjektív, szókimondó írás lesz. Viszont sokak szájából beszélek. Előre is elnézést kérek, de máshogyan ez nem fog menni. Bele is kezdek.
2019 májusát írjuk. Az évvégi student-athlete díjátadón, mikor fancy ruhákba kiöltözik minden csapat, bemegyünk az 1500 férőhelyes színházba stb. az év edzőjének Dave Millert, az én edzőmet választották azután, hogy megnyertük a 2018-as National Championshipet. Az év férfi sportolójának jelölték Andreja Babic csapattársamat, valamint az év "crucial moment"-jének jelölték az akkori kapusunk, Arnau Bayer teljesítményét, akivel a kapuban a csapat nem volt egyetlen percig, sőt, egyetlen másodpercig sem hátrányban. Kezünkön az aranyozott, kristályozott gyűrűkkel ültünk. Boldogok voltunk, pár nap múlva az egyetemnek is vége. Az idő is gyönyörű volt már hosszú ideje, a nyárias meleget csupán egy egy zápor, zivatar szakította meg esténként.
Rá pár napra zokogó szinkronúszók. Köztük Sarolta, az egyetem harmadik magyarja. Az egyetem egyik pillanatról a másikra kirúgta az edzőjüket, megvágta a teljes programot. Azoktól a lányoktól elvették azt, amit őszintén szeretnek. Reggel 5:15-ös edzés ide, vagy oda, szenvedés ide, vagy oda, szerették a sportot. Jók voltak. Sarolta maga 2016-ban az év szinkronúszója volt Magyarországon, csupán 18 évesen. Ez is megalapozta neki az ösztöndíjt Amerikában. Aztán a második évének a végén ez...
Emlékszem arra a napra nagyon. Szörnyű volt őt, őket így látni. Tizen akárhány év munkáját egy idióta, leszarom döntéssel kettévágták. Megölték. Nem hittem volna, hogy ilyen megtörténhet.
Rá egy évre pedig megtörtént újra. Velünk.
Így egy héttel azután, hogy megkapta a csapat azt a bizonyos emailt, úgy érzem itt az idő, hogy kiadjam magamból azt a temérdek szart, gyűlöletet, ideget, stresszt, nem is tudom minek hívjam már, ami bennem van.
Szóval egy hete kaptunk egy emailt az Athletic Department vice presidentjétől, hogy az iskola úgy döntött, hogy átszervez egy-két sportot, és hogy többé nem adnak nekünk semmi pénzt, és nem fizetnek nekünk edzőt. DE! De nyugodtan folytathatjuk "student organizationként" a saját pénzünkön, viszont olyan apróságokat, hogy pályabérlés stb. magunknak kell megoldani. (Side note: a pályabérlés az iskolának havi sok tízezer dollárjába kerül, de ebbe az úszócsapat is benne van.) Kibaszott kedves, mi? Mindezt úgy, hogy az a sok pénzéhes marha, aki azt az orbitális hazugságot hirdeti, hogy "For the Love of Sport", nemrégen fogadta el a jövő szezonra leadott és betervezett preseason torunamenteket, költségvetést stb.
Üres arcok. íezek vagyunk az egyetemnek...
For the love of sport, mi? Anyátok picsáját! Ezek az emberek mindenben, de tényleg MINDENBEN csak a pénzt látják. Most gondolj bele. Van egy olimpiai sportod, de nem ilyen falmászás, amit 2020-ban terveznek (-tek) bemutatni, hanem egy sport, ami az 1900-as évek eleje óta az olimpián van. Bár tudom, hogy Európán kívül nem éppen a legnépszerűbb, de játszák Ausztráliától kezdve Dél-Amerikán át az Egyesült Államokig mindenhol. Szóval van ez a sport, de mivel nem termel elég pénzt, úgy döntünk, hogy elvesszük harminc akárhány gyerektől azt, amit 10+ éve csinálnak. Jófej, nem? Mert a degenerált sportok, mint például a lacrosse, amit ezek a madarak találtak fel, mert gyakorlatilag mindenben értékelhetetlen a teljesítményük, ami csapatsport, az aztán rettenetesen sok pénzt termel, nem? Amerikai, maradhat. A baseball, amit én magam sportnak sem neveznék, mert ilyen három agysejttel megáldott redneck köcsöggyerekek sétálgatnak fel és alá négy órán keresztül, ímmel ámmal 15 métert lefutva, meg beleütve azzal a fabottal a golyóba, az aztán rohadt sok pénzt termel, nem? Ők találták fel, maradhat. Sorolhatnám még, de szerintem érted a lényeget. Garantálom, hogy ha ezt a vízilabdának nevezett SPORTot, mert hogy ez sport, ez szenvedés, ez kurva sok munka, ezt Amerikában találták volna fel, akkor kiemelt sport lenne. De ilyen nem létezik.
Az a rohadt nagy baj, hogy ezek az emberek, a fejesek, nagyon el vannak tévedve. Mi nem egy University of Michigan vagyunk 110 ezres futballstadionnal. Mi nem egy University of Louisville vagyunk 22 ezres kosárarénával. Mi a midwest közepén vagyunk a kicsi és szerény Lindenwood. A kosár és az amerikai foci az a KETTŐ sport a kb. 50-ből, ami úgy ahogy, de termel bevételt. De az is minimálisat, ne úgy képzeld el, hogy millió dollárokat. Ja igen, még a jéghoki. Egy iskolának indult, ahova a diákok a világ minden pontjáról a rendkívül jó oktatás és a sport szeretete miatt mennek. De sikerrel szétbasszák ezt is, évől évre.
Mit csinálnál egy csapattal, ami a fennálása során idáig nyolc National Championshipet nyert, az elmúlt hat évben ötöt, abból egyszer hármat egyhuzamban, 2018-ban és 2019-ben pedig kettőt? Akik annyira dominálnak, hogy a Nattysre való kvalifikációnak számító konferencia tournamentet úgy nyerték meg az elmúlt három évben, hogy nem csak az elsők, de a másodikak is ők lettek? Igen, az egységesen kettéosztott csapat egyik fele nyert, másik fele meg "második lett", bár a döntőket sosem játszottuk le. Mit csinálnál egy csapattal, aminek nem kell évente több ezer dollár értékű felszerelés, csak pár labda, egy gatya, és víz? Egy csapattal, aminek a tagjai a világ jelenlegi vízilabda-nagyhatalmait képviselik, ide értve Szerbiát, Spanyolországot és persze Magyarországot? Aminek a tagjai egytől egyig kiváló tanulók, többen két vagy akár három szakot is végezve egyszerre? Egy csapattal, aminek a tagjai a legnagyobb szarban is büszkén képviselik az iskola színeit?
Te is megvágnád a picsába, mi? Mert a pénz sokkal fontosabb, mint a dicsőség, az elismerés, az úgymond hírnév, meg az a sok-sok fiatal aki mind a program miatt jönne az iskolába tanulni, és fizetné ki azt a cseszett sok pénzt a tandíjra. Igen, nem mindenki olyan szerencsés, mint én, hogy ösztöndíjat kap...
Akkor most még egy kicsit arról, hogy milyen jól bánt velünk a felső réteg. Ismétlem, a felső réteg. A diáktársadalom teljesen más. Hálás vagyok mindenkinek, aki azóta írt nekünk, írt rólunk stb. és a támogatásukat adták. Mert az iskola népe sem érti, hogy ez igy mégis mi a búbánatos fasz? Ja igen, side note kettő, még néhány másik csapatot is megvágtak, köztük a súlyemelőket, akik jópár olimpiára küldtek már olimpikont. Vágjuk meg azt is! Logikus!!!
Szóval az egyetemi sportcsapat, a Lions oldalán egy évbe került, mire a képeink felkerültek. Nagyon nehéz feladat! Egyetlen egyszer nem volt hírdetve az, hogy mi játszunk, nekünk meccsünk van, gyertek szurkolni. Lions united, mi? Örültünk, ha szökőévente egyszer írtak rólunk egy szaros cikket, de általában abban is el volt rontva legalább egy dolog, statisztika, vagy bármi. Ez a teljes leszarom kategória, ahogy velünk foglalkoztak. Egy olyan csapattal, akik minden önkéntes dologban részt vettek, kezdve adománygyűjtéstől, előadásokon részvétel stb. Kimentünk a sporteseményekre, szurkoltunk a diáktársainknak. A csapat nagyrésze heti kilenc edzés és tanulás mellett még legalább egy helyen dolgozik is. És még sorolhatnám. De mivel a parasztok körében nem éppen népszerű sportot űztünk, meg hát valljuk be, ész nélkül nem lehet játszani ezt, ezért mi az ultimate totally perfect döntés? Vágjuk meg őket!
Elvettek tőlem egy dolgot, amit igazán szeretek, és amit 12 éve csinálok. Mindenféle magyarázat nélkül. Az edzőmnek annyit sem hagytak, hogy legalább ő mondja el nekünk. Kedvesek, mit ne mondjak! Az egyetlen "pozitívium" a dologban, hogy az ösztöndíjunkat nem fogják elvenni.
Az utolsó reményünk, hogy esetleg jövő szezonig pár csapattársam tud szponzort, szponzorokat szerezni, akik három hónap erejéig támogatnának minket. A legnagyobb sztori lenne, ha valahogyan még ezt az egy szezont kihúznánk, edző nélkül, egymásra utalva egy harmadik National Championshipet is megnyernénk. Már több csapattársammal is beszéltünk róla, hogy ha ez megtörténne, akkor utána az első út az Athletic Departmentbe vezetne egy elegáns "give them the middle finger" erejéig. Milyen szerencse, hogy a bajnoki gyűrűk jók a középső ujjaimra is...
Ezzel még nincs vége. Ezért szamolni fognak, de minimum okokat fognak adni, hogy ez így mégis mi? Ismerem magunkat, nem hagyjuk annyiban.
Köszike, hogy meghallgattál!
Peace out.
