Szervusz barátom, ismét!

Utolsó vasárnapomat töltöm Missouri állam eme csodás kis városában. Az idő hál' Istennek egyre jobb, tisztára nyár feelingem van. Tegnap ismét összejött az újdonsült Hungarian Tribe. Ellátogattunk Clayton városkában egy palacsintázóba, ahol jobbnál jobb sós és édes palacsintákból lehetett válogatni. Nem mondom, hogy teljes mértékben hasonlított a magyar palacsintára, de nem volt rossz! Azért én még a helyükben felraknám a Hortobágyi húsost a menüre, fixen az egyik kedvenc lenne. 

Később Viktor elment az UMSL-es bandával a Cinco de Mayo utcabálra. Én ezt leadtam. Van elég latinvérű itt is. Bőven sok is, nem akarok még pluszban latinokkal bulizni...

A mai nap röviden: alvás, alvás, tanulás. Beterveztem egy egyórás power nap-et. Négy és fél óra múlva keltem fel. Hopszi… Na mindegy, úgy néz ki tényleg öregszem.

A mai nagyobb téma az atléta kötelezettségek. Ha olvastad az előző posztokat pontosan tudod, hogy nem csak tanulok, de vízilabdázom is. Elég magas szinten. Legalábbis a heti 9 edzést azért nem tartom alacsonynak. A vízilabdaszezon itt augusztustól november közepéig tart. Őszinte leszek, 10 év után, amikor a szezon augusztustól következő júniusig tart, nem bánom a rövid szezont. Kicsi szezon, de intenzív. Kicsi, de játékos. 

Augusztus közepén kell visszaérkeznem általában. A campuson mi vagyunk nagyjából az első emberek, mindenki más a hónap végén költözhet be. Bizonyos sportcsapatoknak, akiknek szeptember elején már tournament van, előjoguk van beköltözni. Az edzés a beköltözést követő napon kezdődik. Intenzíven. Napi kettő vagy három edzésünk van. Ez attól függ, hogy van-e vagy nincs kondi aznap. Ez megy egészen a suli kezdetéig. 

Idén reggel 9-11 és délután 1-3 voltak az edzések, kétnaponta 3-4 közötti kondival fűszerezve. Nem mondom, hogy meghaltam eleinte, de nem ártott a defibrillátor a közelben. Első Lindenwoodos edzésem egy finomabb úszóadag, 100-szor 50 volt. Az edzőnk, Dave jóképűen odahúzta a széket a medence partjára, leült, telefon elő. Indulhatunk. A száz végén, mikor már az életünkért küzdöttünk, közölte, hogy akkor még úszunk 3-szor 100-at időre, felmérőkent. Ez volt a nap jóhíre... Élek, az a lényeg.

A suli kezdetével változik az edzés is. A napi 1-3 megmarad, heti kétszer reggel 6-os edzés, valamint két kondi. Plusz meccsek. Fun. Elmondhatatlan érzés, amikor reggel 5:18-kor csörög az órád, azt sem tudod hol vagy, majd jó 40 percre rá már a jéghideg medencében lubickolsz. Pardon, """lubickolsz""". Az edzéseknek általában három fő alkotóeleme van: uszimuszi, lábazás és labda. Az úszás kicsit más, mint otthon. A preseason rövidsége miatt egyből 200-ak, 100-ak és sprint távok vannak. Néha azért itt is meg van fűszerezve kis kimászással, guggolással, fekvővel. A lábtempó a személyes kedvencem, és remélem érzed az iróniát. Legjobb barátaim az ólomöv és a medicinlabda. Főleg a kettő kombinálva. Amióta itt edzem, rengeteg új lábtempógyakorlattal találkoztam. Ilyen taposás, olyan ugrás stbstb. A lényeg, hogy a combizmaim általában gatyák egy-egy jobb edzés után. A harmadik elem, a labda viszont nagyon jó. Az uszodában 4-5 kapu is van, így mindenkinek jut rengeteg lövési lehetőség. Sokszor volt, hogy fél órán át megállás nélkül csak lövés, lövés és lövés. Semmi bonyolítás, semmi rafinéria. És hát ismerjük a mondást: ismétlés a tudás atyja. Természetesen a meccsek előtt rengeteg taktikai elem is bejön a képbe. Kontratámadások gyakorlása, emberelőny és hátrány valamint edzőmeccsek. Az egyetlen dolog ami miatt kibírható a reggeli edzés. 

Mivel a csapat magyar viszonylatban elég nagy, ezért általában két csapat van, hogy mindenkinek legyen játéklehetősége. Az A csapat általában utazik valamerre, míg a B csapat valami közelebbi tornákon vagy konferenciafordulókban játszik. Az, hogy ki lesz A és B csapatos, csak is rajtunk múlik. Évközben is van rotáció, valamint a konferenciafordulókon is két körülbelül egyforma erősségű csapat volt nevezve. Nem is véletlen, hogy a konferenciadöntőben Lindenwood vs. Lindenwood alakult ki. Bár nem NCAA csapat vagyunk, rengeteg meccs NCAA csapatok ellen van, ahol szintén eléggé jól szerepel a csapat. Vegyük csak a U.S. Naval Academy elleni győzelmet. D1-es csapat, hazai pályán. A konferenciadöntő megnyerése adott jogot a National Championshipen való részvételre, amire egy újabb kemény felkészülés volt. De mint már láttad korábban, sikerrel: 2018-ban mi nyertük a CWPA Collegiate National Championshipet Tucson városában, Arizonában. Hard work pays off, right? Mondjuk nem is meglepő, hiszen elég jól összejött ez a szerb-spanyol-panamai-magyar-ausztrál-máltai-amerikai banda. Vegyesfelvágott.

Az ünneplést követően átálltunk az off-season edzésre. Mivel a lányok edzője szintén Dave, és az ő szezonjuk a tavaszi félévben van, mi úgymond magunk miatt edzünk ilyenkor. Általában heti 2-3 vízi edzésre, néha vasárnaponként edzőmeccsre és egyénileg kondiba jártam, járok. Ekkor derül ki igazán, hogy ki akar bármit is kezdeni a sporttal és ki nem. Nekem lett is eredmény: kb. 10 kilótól szabadultam meg február óta. 

Ha valaki student-athlete, akkor jó, ha jó az időbeosztó képessége. Ugyanis a tanulás és a sport párhuzamosan megy. A különböző dolgokra való, jó időbeosztás kulcsfontosságú. Nem nagyon érdemes halogatni, én is ha tudtam mindig előre dolgoztam. Továbbá a sportolóknak a campus területén kell élni és a traditional 19-es meal plan-t kell választani. Ez heti 19 kaját foglal magában, 15 hétköznapit és 4 hétvégit. Hétvégén csak brunch és vacsora van, ami teljesen érthető, hiszen szombaton és vasárnap mindenki későn kel. Továbbá a szezon elején egy hosszú és alapos physical és mental health examen kell átmenni. Enélkül nem lehet játszani. A sportsérüléseket fedező biztosítás is elengedhetetlen. 

Ezek mellett amúgy rettenetesen évezem ezt a sportoló életet. Jó érzés a Lindenwood Athletics tagjának lenni. Mindenki az egységes, egyetemi felsőkben jár; a különböző sportolók, ezáltal a baráti körök is keverednek és a csapatok egyként szurkolnak a többiek sikeréért. Bár mindannyian különbözünk, részben egyek vagyunk. Az egyetem képviselése annak színeiben büszkeségérzettel jár, és mint már mondtam, a suli határain kívül is ismertek vagyunk. Jó dolog ez, na. Megéri belefektetni azt a rengeteg melót. 

Viszont holnap vizsgázom. Megkezdődik az utolsó megmérettetés, a finals week. Öt nap múlva vége, szombaton pedig már Danikával karöltve nézünk le a helyi Ligetbe. Magyarország előtt beintegetünk még egyszer, de nem utoljára. Már alig várom. Ő (is) az én családom, távol a családomtól. De addig még ezer meg egy dolgom van...

Nemsokára a kitekintőkben megszólaltatok másik Amerikában tanuló sportolókat is. Lesznek kosarasok, úszók, vízilabdázok. Sok ember, azonos eltökéltség, de más-más sztori.

Készüljetek...