Welcome back, olvasóm!

Holnap kezdődik az iskola. Kezdődik a mókuskerék, az órák és az edzések tökéletes váltakozásából álló rendszer. Éppen melóban ülök, nagyon izgalmas, szóval gyorsban összedobok egy kis szösszenetet az elmúlt napok történéseiből. 

Basically: edzés, edzés, edzés, melóhoz tréning, na meg egy kis bulika is persze.

A tréning második hete már lazább volt, már élesben is ment egyszer-kétszer a meló. Nagyon klassz kis csapatot alkot amúgy a mi körzetünk két épületében letelepedő 15 CA (Community Advisor, ez a melóm). Szép kis épületeink vannak. Egyik, amely az én épületem, a Guffey (GÁFI) csak fiúknak ad otthont, míg a másik, a Calvert-Rogers koedukált. Én a kettő között ingázom, attól függően, hogy hova vagyok beosztva. Ha a Guffey-ban vagyok, akkor konkrétan 10 lépés alatt érek be a melóba, ugyanis a front desk (ami a fő bázisunk) és a szobám között 5 méter sincsen. És hát nem éppen a legmegerőltetőbb meló, de mindenképpen nagy felelősség. 

Az edzés az meg edzés. A víz még mindig rettenetesen klóros, óránként kezdek random sírni, és rettentően fáj. De hát hozzászoktam már. A hét legérdekesebb történése talán az új sportszerek kiosztása volt. Na meg az első fizetésem itt, az Usánka Államok területén. Jesz.

Holnaptól, mikor te ezt olvasod, akkor már mától beindul az iskola, beindul a nagyüzem. Elkezdődik újra a tanulás. Itt az idő, hogy újra nagyobbítsam a már amúgy is buflák nagy fejemet. Házik, beadandók, esszék. Alig várom már. Viszont mindíg fogok valamit csinálni, az idő meg gyorsabban fog telni. De hát ilyen ez, kemény az élet...

Na de most mennem kell, lassan vége a melónak, mennem kell egy kört, hogy minden rendben-e.

Jelentkezem nemsokára.

Au révoir!