Drága olvasóm!
Ne haragudj, hogy eltűntem. Az elmúlt pár nap kaotikus volt: finals week, pakolás, kiköltözés. Minden cuccom már a storage unitban van. Mellettem a bőröndöm, a gurigurim, és a hátizsákom mindössze. Úgy döntöttem, még egyszer, de nem utoljára bejelentkezem a Mathews Hall 420-as szobájából.
Felemás érzéseim vannak. Reggel, mikor kanadai szinkronúszó barátomtól, Claire-től akartam elbúcsúzni (Fél évet külföldön fog tanulni, szóval 9 hónapig nem látjuk), egy csoport síró szinkronos lány várt. Mondom de édesek vagytok, hogy sírtok, de hát jön vissza nemsokára...
Nem ez volt a helyzet.
Reggel az egyetem eltörölte az egész szinkronúszó programot. Nincs többé. Soha. Egyik napról a másikra. Ezeknek a lányoknak, többek közt Sacinak, a magyar lánynak, több évnyi munkája ment rommá egyik pillanatról a másikra. Elképzelni se tudom azt a fájdalmat, amit ők érezhetnek most. Kitartás, lányok.
Miután Viktorral kiköltözünk a storageba, elfogyasztottuk utolsó Panda Express ebédünket. Próbáld ki, ha teheted, mert parádés. Majd pár barátomtól búcsút intve visszatértem a szobámba.
Üresség.
Ez fogadott. Csupán a két bőrönd, a hátizsák, és ezen laptop, amin jelenleg pötyögök. Hihetetlen, basszus! Vége az első évemnek. Nincs többé freshman dorm, Mathews 420, és a többi hülye freshmanekre vonatkozó szabály. Megindulok a második évemnek.
Ugyanakkor nem látom ezeket a csodás embereket három hónapig. És igen, hiányzik az otthon, rettenetesen. De nekem már van egy másik otthon is: St. Charles. Felemás érzések. Bittersweet.
Olyan üres a szobám. Utoljára 2018 augusztus 14.-én volt ilyen üres. Mikor megjöttünk ide, a Missouri forróságba. És most, hogy az idő kezd jobb lenni, most meg megyek haza. Lehoztam négy 5-össel és egy 4-essel a vizsgahetet. Kicsit azért büszke vagyok, mert fent tudok maradni a Dékán listáján (3.50-4.0 átlaggal rendelkező diákok kerülnek erre az elismerő listára). Megcsináltam.
Kedves olvasóm. E sorok írója megérdemelt pihenését kezdi lassan. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogok írni. De nagyon rám fér. Kemény éven vagyok túl, de minden perc megéri a melót.
Benedek. Out.
