Amerikába Jöttem

Amerikába Jöttem

S1E6: A vége.

Felemás érzések...

2019. május 11. - ambajottem

Drága olvasóm!

Ne haragudj, hogy eltűntem. Az elmúlt pár nap kaotikus volt: finals week, pakolás, kiköltözés. Minden cuccom már a storage unitban van. Mellettem a bőröndöm, a gurigurim, és a hátizsákom mindössze. Úgy döntöttem, még egyszer, de nem utoljára bejelentkezem a Mathews Hall 420-as szobájából.

Felemás érzéseim vannak. Reggel, mikor kanadai szinkronúszó barátomtól, Claire-től akartam elbúcsúzni (Fél évet külföldön fog tanulni, szóval 9 hónapig nem látjuk), egy csoport síró szinkronos lány várt. Mondom de édesek vagytok, hogy sírtok, de hát jön vissza nemsokára...

Nem ez volt a helyzet.

Reggel az egyetem eltörölte az egész szinkronúszó programot. Nincs többé. Soha. Egyik napról a másikra. Ezeknek a lányoknak, többek közt Sacinak, a magyar lánynak, több évnyi munkája ment rommá egyik pillanatról a másikra. Elképzelni se tudom azt a fájdalmat, amit ők érezhetnek most. Kitartás, lányok.

Miután Viktorral kiköltözünk a storageba, elfogyasztottuk utolsó Panda Express ebédünket. Próbáld ki, ha teheted, mert parádés. Majd pár barátomtól búcsút intve visszatértem a szobámba. 

Üresség.

Ez fogadott. Csupán a két bőrönd, a hátizsák, és ezen laptop, amin jelenleg pötyögök. Hihetetlen, basszus! Vége az első évemnek. Nincs többé freshman dorm, Mathews 420, és a többi hülye freshmanekre vonatkozó szabály. Megindulok a második évemnek. 

Ugyanakkor nem látom ezeket a csodás embereket három hónapig. És igen, hiányzik az otthon, rettenetesen. De nekem már van egy másik otthon is: St. Charles. Felemás érzések. Bittersweet. 

Olyan üres a szobám. Utoljára 2018 augusztus 14.-én volt ilyen üres. Mikor megjöttünk ide, a Missouri forróságba. És most, hogy az idő kezd jobb lenni, most meg megyek haza. Lehoztam négy 5-össel és egy 4-essel a vizsgahetet. Kicsit azért büszke vagyok, mert fent tudok maradni a Dékán listáján (3.50-4.0 átlaggal rendelkező diákok kerülnek erre az elismerő listára). Megcsináltam.

Kedves olvasóm. E sorok írója megérdemelt pihenését kezdi lassan. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogok írni. De nagyon rám fér. Kemény éven vagyok túl, de minden perc megéri a melót.

Benedek. Out.

A bejegyzés trackback címe:

https://ambajottem.blog.hu/api/trackback/id/tr8014819840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása