Üdv újra.
Igen, élek. Elnézésedet kérem, de egy lusta ember voltam mostanság ezen a téren. Nem is lusta. Csak sokszor a pihenést választottam az írás kárára. Jók is azok a véletlenszerű 3-4-5 órás naptime-ok, amikor egy másik dimenzióban kelsz fel, és azt sem tudod, hogy melyik évet írják éppen. Na meg természetesen az otthoniakkal is kommunikálni illik every once in a while. Legyen boldogság. Legyen hepi.
Szóval, kedves és mélyen tisztelt olvasóm, November 5.-ét írunk, nálad már 6.-át. Bolond időeltolódás. Ma kereken 40 nap, és zsatar Dabas. Vagyis Budapest, elnézést. Célegyenes, aminek a végén a Delta és az Air France vasmadarai hazarepítenek St. Louisból, hogy ipari mennyiségű TŐTÖTTkápot magamba juttassak. De a legutóbbi cikk óta minden IS történt... De még mennyire, hogy minden!
Kezdjük az elején. Foglaljuk össze: suli, suli, suli, suli, tanulás, házik, edzés, edzés és edzés, na meg meló és még egy kis meló is. Az academic részét a dolognak stabilan hozom szerencsére, és külön öröm, hogy az accountingot értem. ÉRTEM AZ ACCOUNTINGOT! Bah!!! Október közepén két fél-féléves online órám befejeződött, szóval azóta gyakorlatilag három (nehezebb...) órával kell bajlódnom. Sports history...na az valami zseniális. Kedves 'Muricai barátainknál a sporttörténelem bezárul a bézbóz-amerikai foci tengelyen. Zseniális sportok, főleg az előbbi, na de mindegy! Majd az idegbeteg Gabit megkérjük, hogy bézbózütővel megverelje őket. Az órák közelednek a véghez, szóval közeledik az évvégi hajtás. Már a következő félévre is felvettem a jobbnál jobb óráim. Híj, de jó lesz...
Vízilabda. Na az most faszek. Tényleg. Igen, tudom hogy tudod hogy 11 éve csinálom stbstb. (vagyis lassacskán 12!) de szerintem életemben nem voltam még ilyen formában, mint most. Megy az úszás, a térdem is rendben van, és a játék is megy, néha centerben, de mostanság a rosszkézen többször. Még szeptember végén (mikor még nyílnak a völgyben a kerti virágok...) Sós Dani brotherfromanothermotherem meglátogatott pár Louisville-i (ejtsd: Lajosmizse) baráttal együtt az első konferencia fordulónkon. Muszáj volt jól játszanom, hát 15 seconds into the game be is köszöntem. Vicces volt visszanézni a felvételeket, ahogy ímmel ámmal cifrábbnál cifrább szurkolói rigmusokat lehetett hallani, természetesen magyarul. Ezután még volt kettő konferenciatorna, a második a döntő, amivel (Ismét!) kvalifikáltuk magunkat a National Championshipre, ami ezúttal a pennsylvaniai Pittsburghben lesz. És rá egy hétre az is kiderült, hogy megyek. Sikerült az egyik kitűzött célom, bekerültem a Nationals Squadba. Azóta minden edzés 110%-on pörög, készülünk a címvédésre. Hét nap múlva felül a csapat a repülőre, és megindulunk Pittsburghbe. Jó lenne még egy gyűrűvel hazatérni, talán van még szabad ujjam, amire fér. A sorsolás nem rossz, az elődöntőben jöhet egy igen erős ellenfél, ha minden a papírforma szerint alakul. Ha...Már azon vagyunk, hogy csúcsformába hozzuk magunkat, folyik a tapering. Fejben pedig már százszor felolvasta a kommentátor, hogy "number 21, a sophomore from Budapest, Hungary, Benedek HORVEESZ".
A csapat egy része, a konferenciabajnoknak járó plakettel.
Ezen kívül, betöltöttem a 21-et. Talán az egyik legjobb ajándék az egy videó volt, amit a húgom alkotott az összes számomra fontos emberrel benne. Jelenleg is mosolyogva írom ezt a sort, ahogy arra a kis montázsra gondolok. Fun factként meg kicsit vicces, hogy kétszer töltöttem be az ivós kort. IGEN! Ezelőtt egy korty alkoholos itóka se ment le a torkomon, I swear… Azóta meg gondolhatod mi a helyzet. "Hey man, can you come to the store with us to get some drinks?" De megyek, persze. Én is ezt csináltam még tavaly. Idén már nem, hiszen a legális cheat code-ot alkalmazva nem kellett sosem segítséget kérnem (Legális cheat code: míg otthon NN/HH/ÉÉ a dátum, itt HH/NN/ÉÉ, azaz a 7/10, az itt Július 10. Dupla szülinap). Jártam Michiganben családot látogatni, valamint nemrégen Danikáéknál. Most először láttam versenyezni a barátaimat, rendesen oda is verték a Notre Dame csapatát. Aztán meg persze megindultunk az éjszakának. Nem egy coro breakfast a rióban, nem egy Purebeat László a pult mögött, nem a beat back a zene, de nem volt rossz. Amerikához képest jóféle. Mindig jók az ilyen hétvégék. Elköszönésnél boldog Karácsonyt és új évet kívántunk egymásnak. 2020-ig nem látom a barátom...sad.
Az idő meg olyan, mint egy szinuszfüggvény. Megy fel és le. Volt már fagy meg rá egy napra húsz fok, eső, tornádóriasztás, minden. Na de mindegy. Whatever, nevermind. Ez Missouri, kezdem már megszokni. Lesz ez még rosszabb, a tél meg hosszabb. Na a rímcsap meg kinyílt. Azért várom már a hazautat persze, innen már egy köpés szinte. Már ideje lenne árnyékolni egy rendeset valami jobb technora. Rápörrinteni a karokra.
De ez még a jövő, addig még be kell húzni azt a bizonyos címet. Lord of the Rings, második rész, remélhetőleg.
Elnézést az unalmas contentért. Igazából gondolkodom, hogy tényleg videóblogokra váltsak, elvégre dumálni egyszerűbb. Majd kiderül... Addig is: szép napot, olvasóm. Megpróbálok mihamarabb jelentkezni.
Auf wiederhesen.
(remélem jól írtam...)
