Szervusz, olvasóm.

Újra jelentkezem. Most így ennyi lesz a bevezetés. Belekezdek. Ez itt mind olyan dolog, ami vagy az elmúlt 24 órában történt velem, vagy az elkövetkezendő 2 hétben fog. Vagy remélhetőleg nem.

"Időben", válaszoltam Anyunak arra a kérdésére, hogy mikor jövök reggel. Ma reggel, csütörtök reggel, ugyanis Kornél barátommal megbeszéltük, hogy a szerdai Liverpool-Atletico Madrid meccset együtt nézzük meg nála pár sör társaságában. Ott aludtam. Már meccs közben jött a hír, hogy a Lindenwood is átáll online kurzusokra egészen áprilisig. Nem lepődtem meg.

Akkor még nem hittem volna, hogy az fog történni, amit most Nagynéném házából írok. Igen. Kicsit több, mint 24 óra telt el azóta, hogy az Atleti kiütötte a Poolt, és én már New York mellett ülök az étkezőasztal előtt. 

Az a rohadt nagy szerencsém, hogy Kornéléknál az egyik fűtőtest nagyon nyomja a meleget. Hajnali négy óra múlt pár perccel, mikor felkeltem arra, hogy megsülök. Ablak kinyit, telefon megnéz. 

Mi a...

Egyszerre hatan írogatnak nekem Amerikából, közben Danika is hív. Mi a fene történik. És ekkor eszméltem rá, meg ekkor állt össze a kép. Trump és az USA péntek éjféltől kitilt minden Európából érkező gépet. Nekem szombat délben indul a repülőm...

Atyám. Egyszerre próbáltam írni nagynénémnek, válaszolni mindenkinek, és nem pánikolni. Nehéz volt. A LOT customer service vonala leterhelt, senkit se lehet elérni. Én hajnali 5-kor repülőjegyeket nézek péntekre, nagynéném mára, csütörtökre. Mi a fene történik?

Öt utánra kezdett körvonalazódni a dolog. Ma el kell mennem a 12:05-ös Budapestről New Yorkba induló, közvetlen járattal annak érdekében, hogy mindenképpen vissza tudjak jutni. Közben szüleimet és húgomat is próbálom hívni, hogy keljenek fel. Nem keltek. Nagynéném befoglalja a jegyet, amíg én berohanok Kornélhoz, felébresztem, megölelem, és elindulok haza. Nem így terveztük a reggelt...

A tizenkettedik kerületből Budafokon vagyok kilenc perc alatt. Kicsit odaléptem, bevallom, de ez vészhelyzet. Futólépésben fel az emeletre, be a lakásba, majd berohanok anyuékhoz, és vázolom a szituációt. Öt percünk van megvenni a jegyet. Természetesen igen volt a válasz, amiért hála és köszönet. 

Gondolom anyu nem ezt hitte, mikor azt mondtam neki, hogy időben jövök. 

Reggel hat óra, a gépem délben megy, becsekkolni nem tudok online. Lisztferihegyen kell lennem legkésőbb 10-re. Én már itt túl vagyok egy kör síráson, kezd ez az egész sok lenni. Mi fog most történni? Az egész egy retkesül nagy kérdőjel. Lemegyek vásárolni anyuékkal, tisztálkodószerek, wc papír. Az a pár ruhadarabom bele a bőröndbe, plusz néhány extra aputól. Ki tudja, lehet, hogy két hetes kényszerpihi lesz. Ki tudja, hoy mire New Yorkba érek, mennyit és hogyan fog változni a helyzet?

Minden be van pakolva, még egy gyors zuhany, és indulunk. Apu és Anyu szabit vettek ki csütörtökre és péntekre, hogy együtt legyünk, mielőtt visszamegyek. Nem leszünk... Apunak egyedül egy tárgyalása van ma. Nem fog tudni a reptérre kikísérni. A háznál köszönök el. Második kör sírás.

Úton vagyunk a reptérre, én már tényleg egy lelki gatya vagyok. Bizonytalanság, tudatlanság. Meg ez az egész hirtelen dolog. Too much. Odaérünk, becsekkolok. Minden rendben van már, a gép fel fog szállni, és én rajta leszek. Egy ideig az utolsó BP-NY járat... Elköszönök anyutól és a hugomtól. Ismét sírok. Körülbelül nyolcadszorra megyek el hosszú időre, és sosem sírtam a mai napig. Még csak be se könnyeztem. De ez most más. 

Bent ülök már a repülőn, mellettem egy amerikai házaspár a max egyéves kislányukkal. Apukának valami nagyon nem tetszett, olyannyira, hogy elhagyták a repülőt. Nem utaznak. Jó, ennyire azért nem rossz a szitu. Viszont rám hagytak 2 extra ülést. Kicsit fura érzés, hogy ma este mennék találkozni a barátaimmal, erre egy Boeing 787-esen ülök. 

Felszállunk. Viszlát, Magyarország, vigyázz magadra, kérlek. Kilenc óra és tíz perc repülés áll előttem. Eszem, befejezem a 6 napja, Chicagóban elkezdett Jokert, megágyazok és lefekszem aludni. Egy félidei wc szünet, de amúgy végig alszom, még a második, leszállás előtti fogást is átalszom. 

New York, New York. Megjöttem, végre. Elég random kirándulás. Miközben mindenkinek válaszolgatok, valami furát látok a slacken, ahol főnököm írt nekem.

"Beni, Hungary has been added to the level 3 status. [...] and you will not be allowed to return to campus for 2 weeks from today. I'm so very sorry." Ezzel az üzenettel fogad a főnim. Ismét majdnem könnybe lábad a szemem. Be fognak egyáltalán engedni az országba? mit fogok most csinálni? Komolyan azt hiszik, hogy Európa egy lepratelep lett? Aghhhhhhhhhh......

Bejutottam, persze, minden gond nélkül. A csomagom is vár már, na meg nagynéném a parkolóban. Két hetes New York-i kényszerpihi jön. Még szerencse, hogy elhoztam az Xboxom. Meg lehet átmegyek majd Danikához az utolsó pár napra.

Viszont mi jön még? Egyre több pletyka van arról, hogy New York le lesz zárva. Akár kijárási tilalom is. Rohadtul sötét idők jönnek. Viszont ha türelmesek és odafigyelőek vagyunk, ezek a lépések hamar eredményességre vezetnek majd.

Nem vagyok orvos, se kutató. Azt tudom, hogy 21 évesen nem álltam még készen erre, hogy ennyire gyorsan történjen ennyi minden, és ennyire kiszolgáltatott helyzetben legyek. Viszont azt tudom, hogy bár a média szeret pánikot kelteni, és valószínüleg nem olyan szar a helyzet, mint ahogyan sokan elképzeljük, tisztában kell lenni ezzel a dologgal. Most együttmüködés szükségeltetik mind világszinten, mind egy-egy országban. Ezek a szigorú lépések kellenek ahhoz, hogy remélhetőleg nyárra ez az egész egy emlék legyen. Kemény év lesz ez a 2020, de türelemmel ezen is túl lesz a világ, ahogy minden máson. Kedves olvasóm, te is legyél türelmes, figyelj a családodra, környezetedre, legyél elővigyázatos, és kezeket megmosni sokszor, meleg vízzel. És ne felejtsd el, hogy bár halnak meg emberek, azt jobban halljuk, mint a több tízezer meggyógyult ember esetét.

Most egy kicsit le kell, hogy álljon a világ. Elmaradnak a sportesemények,bezárnak az iskolák. De most ez a helyes döntés. Hiszen így is már vannak focisták, kosarasok, edzők, színészek a fertőzöttek között. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ők a halálos ágyukon fekszenek. Fel fog épülni remélhetőleg minden egyes súlyosan és kevésbbé súlyosan fertőzött ember.

Koronázás van most világszerte. De Kína már nyert, Korea nyerésre áll, és így lesz ez az összes fertőzött ország, és az egész világ esetében is. És majd a jövőben ez az egész egy rohadt nagy sztori lesz, amit majd a gyerekeinknek fogunk mesélni! Hiszen már túl vagyunk egy SARS-on, egy H1N1-en, az ebolán, az Iszlám Államon és még sok egyéb világméretű anomálián. Nemsokára ez is csak egy lesz a sok közül.