Na szép jó estét vagy napot kívánok! Attól függ, hogy mikor olvasod...természetesen!

Ahogyan azt már ígértem, meg terveztem egy jó ideje, itt az idő, hogy bemutassam Neked az első sportolót, aki nem én vagyok, de említést és elismerést érdemel, mint minden sportoló (és diák) aki a hazáját képviselve az Államokban tanul és sportol. Nem az összesből lesz olimpikon, vagy válogatott, ahogyan belőlem sem, viszont mindegyik sok időt és energiát öl bele a sportba amellett, hogy a legmagasabb szinten tanuljon.

Az első rész nem másról, mint ezen sorok írójának legjobb barátjáról, Sós Dánielről fog szólni. Itt figyelmeztetnélek, kedves olvasó, hogy szókimindó, talán szemtelen, őszinte, de profi írás következik! Vagyis én ennek gondolom...

Szóval Dániel. Hmm...hol is kezdjem?! Dani 1998 augusztus tizedik napján látta meg a napvilágot Budapesten. Sportszerető családba született, édesapja (aki jelenleg a Magyar Úszóválogatott szövetségi kapitánya) is nagy úszó volt, és körülbelül ugyanúgy nézett ki fiatalon, mint Dani most. (No offense, Csababá, ha olvassa! Ma is fiatalnak tetszik lenni!!!) Csababáról még annyit, hogy nagyon nagy koponya, az úszásról pedig mindent IS tud, neki és a fiának köszönhető az úszás iránti szeretetem. Emellett Dani édesanyja is nagyon szeretnivaló. Sose hagy minket éhen halni, ha látogatóban vagyok. Daninak van még egy bátyja, aki orvosis diák mivoltja miatt tele van morbidabbnál morbidabb halott csecsemős poénokkal. Ő szintén úszott, ám egy cápa (vagy delfin, már nem emlékszem) kupán elszenvedett vereség és PTSD miatt abbahagyta...

Dani kezdetben tornász volt, ezért (is) hajlékonyabb mint egy ritmikus micsoda...tudod akik ugrálnak a labdával meg a pálcákkal. Ezután kezdte az úszást, édesapja ösztönzésére az ország legnagyobb klubjában, a Ferencvárosban. Hajrá Fradi! Dani itt lett olyan disznaj, mint ami most is, úgy, ahogy én is. Nem tudom, hogy a Fradinál mi van a levegőben, de jól kikupálódtunk mindketten ott. Dani eddig képviselte Magyarországot EYOF-on, European Games-en, korosztályos Vb-n és Eb-n, kupákon és a 2017-es budapesti világbajnokságon is. Emellett az amerikai egyetemi bajnokság (NCAA) nagydöntőjén is képviselte Louisvillet és a hazát. Danika vegyesúszó, de mostanság a 200 hátat is darálja rendesen. És tervben van Tokió... (szerzői szubjektív sidenote: meg is lesz!)

Dániel és jómagam, Louisville x Lindenwood, Saint Louisban.

Jó, jó, oké. Gondolom eddig ülsz, hogy "jó úszás meg család, nagyon jó...de hogyan lettetek ti barátok?". 

Hát, kérlek szépen, ugyanakkor vettek fel bennünket a Veres Pálné Gimnáziumba. 2013-2017. Golden class. Szóval történt, hogy a kis dagadt Benike edzőtábor miatt egy nappal később ment a balatonfenyvesi gólyatáborba, és emiatt pár ember kivételével egyiket se ismerte. Viszont az egyik ismerős pont az a Junghausz Geri volt, aki Danival egy osztályba járt. Ahogy Dani meghallotta, hogy vízilabdázom, egyből megvolt a közös hang. A víz, a medence. Ő meg ahogy mondta, hogy Fradis, én akkor döntöttem el, hogy ahogy csak lehet átmegyek a Fradiba. És mielőtt belefognék abba, hogy Dani mit művel itt kint. Előtte egy kis VPG és after summary:

• Az első naptól kezdve közös tesiórán voltunk az akkor még nem igazán, de azóta nagyon kedvelt tanárunkkal, Homó Zoltánnal. Igazi legenda. Már miatta megéri VPG-be menni, DE nehogy Újpestes legyél. Csak a Fradi! Ezeken a tesiken természetesen SOHA NEM hülyültünk. Nem volt rákformáció kosárlabda közben, nem volt végtagbénulás futás közben... Igen, végtagbénulás, ne is kérdezd...
• Tizenegyedikre bekerültünk ugyanarra az angolórára, ráadásul a kis bandánknak a nagy része abban volt. Néha kicsit kiidegeltük a tanárainkat, például mikor görcsbe rándult órán a testünk, vagy éppen kihagyott az agy, és meg kellett itatni a másikat, vagy mikor óra közben fésztájmon hívtuk egymást, az akkor betörő Snapchat arcfilterekről nem is beszélve.
• Danival végig jártuk az összes létező aftert gimis korunkban. Megnyomtuk az összes ótvarosan szar bulit, már akkor is. Voltak nagyon görbe estéink. Ilyen görbét elképzelni sem tudsz.
• Danival ültünk be reggel 8:30-kor inni a ballagásunk előtt, majd mint jó diák aki készül az érettségire, elmentünk este az ELTE napokra megobszerválni a vödrös vodkanarancsokat.
• Érettségi után se lett semmi más: én a BME-re jártam, Dani készült az USA-ba. Minden BME-s hetem legalább egyik napján Daninál főztünk. Igen, mindkettőnk imád főzni, együtt meg rohadtul nagy móka. Rengeteg dolgot főztünk már, mind otthon és itt is. Danival voltam először hétköznapi (csütörtöki) egyetemi buliban úgy, hogy másnap iskola volt. Kicsit jól sikerült, a buszmegállóig jutottam... Pedig esküszöm, hogy nem ittam sokat!
• Aztán Dani is ösztönzött, hogy megpróbáljam az amerikai dolgot. Örült is, amikor kiderült, hogy egymástól csupán négy óra vezetésre leszünk. Fél évig nem találkoztunk, csak fésztájmon beszéltünk. De az utána lévő nyarat azért megnyomtuk. Storyzgatások, Vb-afterek, a jó barátunk, Abszint megismerése, valamint táncpárbaj a Rióban.
• Ráckeve, rengeteg buli, rászoktunk a fostos minimalra, majd a technora. Elkezdtük az árnyékolás vallási magasságokba emelkedő gyakorlását, a csúszkálást és a rágcsát. De ez mind csak poén, nem kell aggódni. Viszont azt a zenét TÉNYLEG szeretjük.
• És itt kint se változott semmi. Valahányszor találkozunk, az én hasizmaim egy fél óra után fájnak a röhögéstől. Rengeteg barátot köszönhetek neki. Ők a Louisville gang. Már várom is, hogy menjek hozzájuk. Ugyanúgy az otthoni barátokat is nagyon várom, hogy lássam. Otthon is van egy nagyon nagy adag emberke, akit miatta ismerek. Hiányoztok, Kicsik!
• Amit csak el tudsz képzelni, azon mi átmentünk. Jón, rosszon, kríziseken, bajos csajügyeken, MINDENEN! Sírtunk egymásnak, elittuk a bánatunkat; manapság is mindig tudunk mindenről, ami a másikkal van. Viszont egy dolog sosem változott: mindig ott voltunk, ha a másiknak kellettünk. (Manapság ha csak úgy random hívjuk egymást, és nem vesszük fel, egyből TESÓMINDENOKÉNINCSBAJUGYE?!?! Brotherhood.)

A Louisville-i Gang, Pistával (PL), Nikosszal (GR), Haridivel (EGY) és velünk.

Szóval most már láthatod, hogy nem teljesen vagyunk épelméjűek. Viszont Dani is így döntött, hogy kijön Amerikába. Ő a University of Louisville NCAA divizió 1-es úszócsapatát erősíti, sőt, ő az egyik csapatkapitány. Kiváló személyiségének, humorának és vezetői képességének köszönhetően már elsőéves korában felnézett rá mindenki. Őt max irigység miatt lehet nem szeretni. Economics-ot tanul, emellett rengeteget, de tényleg rengeteget edz. Ő a legnagyobb strinyó, professzionális árnyékoló. Benéz, aztán megyünk, hogy PÁK PÁK PÁK. Hozzá képest Muhammad Ali kispista volt. Véletlen lenne, hogy Ali halálára egy évre Dani Louisvillebe, Ali szülővárosába megy egyetemre, kiteljesíteni shadowfighteri képességeit?! Nem hinném! Két dudás nem fér el egy csárdában... Daninak sem feküdt volna az az oktatási rendszer, ami otthon van, és ami nekem sem feküdt. És ő mégszerencsésebb helyzetben volt, mint én: az eredményei miatt kapkodtak utána a jobbnál jobb úszócsapatok az óceán túloldalán. Élt is ezzel, és keresztféléves kezdéssel, 2017 decemberében kiutazott. Ő is egy jobb és egyszerűbb életet szeretne magának, ahogyan én is, és erre használja fel eszközként az amerikai lehetőséget, amerikai diplomát. Hogy marad-e vagy sem, ezt tőle illik megkérdezni. De ez még a jövő kérdése. 

Louisvilleben amúgy úszik rendesen. Az úszásban ún. Dual meet rendszer van a nagyobb meetek és konferenciatornák előtt. Ilyenkor két egyetem úszói csapnak össze egymás ellen. Minden helyezés pontokat ér, és a végén nyilván az nyer, akinek több a pontja. Kicsit az ISL-hez hasonlít. Nekem volt szerencsém a Notre Dame elleni dual meetet élőben látnom. Miután Dani behúzta a 200 vegyest és hátat, majd befejeződött a verseny, már vártam hogy menjünk az apartmanjukba. Igen ám, de előtte még 16x100-at kellett úszni nekik "levezetés" képpen. Igen, ennyit edzenek! Viszont meg is van az eredménye: Dani rendre kvalifikálja magát az ACC (Atlantic Coast Conferece) meetről az NCAA D1 nagydöntőre, ami az úszósport egyik csúcsa. És én szerintem csak az is idő kérdése, hogy ott mikor húz be valami kis trófeát. Egy biztos, rajta nem fog múlni semmi! A nagypályás (long course) szezonban pedig a TYR Pro Swim Series-en úsznak a legjobbakkal, ilyen kis szerény nevek ellen mint Ryan Lochte vagy éppen Chase Kalisz. Ha esetleg nem tudnád kik ők, guglizz rájuk!

Hasonlóan kiváló akcentussal rendelkezik, mint a sorok szerzője. És egy valami biztos: egyikőnk sem sejtette azon az augusztusi napon, 2013-ban, a gólyatáborban, hogy egy nap majd mindketten az Egyesült Államokban fogunk tanulni, egymástól egy köpésre, és hogy többet fogjuk egymást látni nagy átlagban, mint a saját anyáinkat. Viszont most ez a helyzet. Kicsit weird, unexpected, de ez a helyzet. Dani szerint ennek a helyzetnek a legnagyobb előnye, hogy tud tanulni az úszás mellett, ami otthon nem menne. Legalábbis ilyen szinten száz százalék, hogy nem. És hogy mik az ő céljai? Egyértelműen az Olimpia. Na meg persze egy közös Soundozás. A távolabbi jövőben pedig a diploma, és dolgozni kezdeni egy rangos cégnél. És hogy mit javasol az Amerika előtt álló student athleteknek? Menni kell, amíg lehet, de azért az élet jobb otthon. 

Hát, ennyi lett volna az első része az Athletes Brieflynek, remélem tetszett, én szivesen gyártok még ilyeneket, elvégre sok az ismerős. Mind pozitív és negatív kritikát szivesen fogadok, csak halljam! Ez az egész nekem is egy tanulási folyamat, én azt szeretném csinálni, amit ti szeretnétek olvasni. Szóval ja...

Danikám, neked meg tudod mi a dolgod! Molnár megmondta...

Guffey 416, OUT!